10. Mit kell vinni a közvetítői megbeszélésre vagy ülésekre?

A közvetítői eljárás alapvetően közvetlen, a szóbeli kommunikációra épülő eljárás, melyben a felek kommunikációja áll a középpontban, nem pedig az állításokat igazoló okiratok vagy egyéb bizonyítékok.

A közvetítői megbeszélésre és a közvetítői ülésekre tehát alap esetben nem kell vinni a jogvitában esetleg mellőzhetetlen bizonyítékokat, az állításokat nem kell a közvetítő előtt igazolni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felek egymás meggyőzése érdekében nem használhatnak okirati vagy egyéb bizonyítékokat, vagy ne kérhetnék tanúk, szakértő bevonását. Bizonyításra azonban a közvetítői eljárások többségében azért nincs szükség, mert a felek között többnyire nem a vitájuk alapját képező körülmények léte vagy hiánya vitás, hanem a minden fél előtt ismert tények, események vagy körülmények értékelése. A tények, események vagy körülmények értékelése pedig gyakran nem bizonyítási, hanem belátási kérdés főleg az olyan vitákban, melyek nem objektív szempontok alapján dönthetők el (például a házassági, gyermekekkel kapcsolatos, stb. viták esetében).

Az olyan tárgyú közvetítői eljárásokban, melyekben a tényeknek több jelentősége van a felek értékítéleténél (például gazdasági, tartozást érintő, vagyonközösségről szóló, stb.) vitákban természetesen a bizonyítékoknak is nagyobb szerepe lehet egymás meggyőzésében, de ezekben a közvetítői eljárásokban sem a közvetítőt kell a feleknek meggyőzniük a bizonyítékok segítségével, hanem egymást.