13. Milyen kötőereje van a felek közvetítői eljárásban kötött megállapodásának?

A közvetítői eljárásban létrejött, a felek vitáját teljes körűen rendező megállapodás a felek polgári jogi „szerződése”, melynek állami segítséggel történő közvetlen kikényszerítése nem lehetséges. A közvetítői eljárásban kötött megállapodás állami segítséggel történő kikényszerítésére azonban rendszerint azért nincs szükség, mert az a felek szabad akaratából, belső meggyőződésével és jól felfogott érdekében jött létre, így azt a felek önként végrehajtják.

Lehetőség van azonban arra, (és ezt a kötelező közvetítői eljárásban a feleknek szankció terhével meg is kell tenniük), hogy a felek megállapodásukat „bevigyék” az alapügy tárgyalására és annak egyezségként történő jegyzőkönyvbe foglalását követően bírói jóváhagyását kérjék. Ha a bíróság a felek megállapodását egyezségként jegyzőkönyvbe foglalja, majd végzésével jóváhagyja, akkor a jóváhagyott tartalom a bírói ítélettel azonos hatályúvá, állami segítséggel kikényszeríthetővé válik. Erre a kötelező közvetítés esetén túl általában akkor van szükség, ha a felek vitájának eredménye közhitelű nyilvántartásba (például az ingatlan-nyilvántartásba) is be kell, hogy kerüljön, vagy a felek között létrejött megállapodás tartós viszonyt rendez, melynek stabilitását az állami kikényszeríthetőség nagyobb erővel képes garantálni (például a szülői felügyeleti jogok rendezése, kapcsolattartás rendjének szabályozása, gyermektartásdíj meghatározása esetén).

A közvetítői eljárásban kötött megállapodásnak nem csak jogi tartalma lehet, a bíróság azonban csak az előtte folyamatban lévő eljárás tárgyához kapcsolódó, jogszabályoknak megfelelő és végrehajtható egyezséget hagyhatja jóvá végzésével. Azokban az esetekben, ha a felek megállapodásának egyaránt van jogilag értékelhető és egyezségként jóvá nem hagyható része, akkor a tárgyaláson a feleknek és a bíróságnak kell a megállapodás elemeit vizsgálva meghatároznia a megállapodás egyezségként jegyzőkönyvbe foglalható és jóváhagyható, valamint az alapügy döntési kompetenciáján kívül eső részeit. Szélsőséges esetben olyan helyzet is elképzelhető, hogy a bíróság a felek megállapodásának egyik elemét sem hagyja jóvá. Az a körülmény, hogy a megállapodás nem, vagy nem teljes terjedelmében hagyható jóvá egyezségként sem a megállapodást írásba foglaló közvetítőt, sem a feleket nem minősíti. A megállapodás a felek sajátja és értelemszerűen rögzíthet olyan állami segítséggel kikényszeríthetetlen elemeket, feltételeket, melyek a felek számára rendkívül fontosak, azonban jogilag nem értékelhetők.