14. Miért jobb a közvetítői eljárás a bírósági eljárásnál?

A bírósági eljárás jogi eljárás, melynek menete, továbbá a felek szerepe, valamint jogai és kötelezettségei szigorú szabályok közé vannak szorítva. Ezzel szemben a közvetítői eljárás nem jogi eljárás, légköre oldott, alapvető szabályain túl menetét a felek közösen határozzák meg. A merev, idegen jogi környezettől mentes légkörben a felek rendszerint komfortosabban érzik magukat, így könnyebben tudnak egymással kommunikálni.

A bírósági eljárást a bíró irányítja, a felek a törvényben és a bíró által meghatározott sorrendben tehetnek nyilatkozatokat. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban a közvetítő csak moderálja a felek beszélgetését, amely az arányok egyensúlyának fenntartásán túl kötetlen, a beszélgetést a felek irányítják. A kötetlen párbeszédben a felek rendszerint komfortosabban érzik magukat, így könnyebben tudnak egymással kommunikálni.

A bírósági eljárásban a felek a bíró utasításai szerint kötelesek nyilatkozatokat tenni és viselkedni, vagyis a bírósági eljárás felei a bíróságnak alárendelt pozícióban vannak, egymással pedig az ellentétes célra (saját pernyertesség) tekintettel ellentétes oldalon állnak. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban a felek maguk határozhatják meg az eljárás menetét, egymás jogait, a résztvevők körét, stb., vagyis a közvetítői eljárásban a közös célra (a megállapodás megkötése) tekintettel a felek egyenlőek, a közvetítő pedig csak előremozdítja, „mederben tartja” az eljárást. A közvetítői eljárásban Az egyenrangú felek közti párbeszédben a felek rendszerint komfortosabban érzik magukat, így könnyebben tudnak egymással kommunikálni.

A bírósági eljárásban két tárgyalás között akár 3-4 hónap, az ügydöntő határozat meghozatala és kézbesítése között akár 30 nap is eltelhet, majd a jogorvoslati eljárás is tovább növelheti az amúgy is gyakran elhúzódó perek időtartamát. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban az első közvetítői megbeszélés már az eljárás lefolytatása iránti kérelem kézhezvételét követő 1-2 héten belül is megtartható, az ülések között pedig általában 1-2 hétnél több idő csak a felek kérésére szokott eltelni amellett, hogy a közvetítői eljárásban nincs és nincs is szükség jogorvoslati eljárásra. A rövidebb időtartamú eljárás mindenképpen a felek érdekét szolgálja, hiszen a bizonytalanság senkinek nem lehet jó.

A bírósági eljárásban a bíróságot döntéskényszer terheli, a bíróságnak a kereseti kérelemről a felek nyilatkozatainak korlátai között kötelessége döntést hozni, mely döntés - mivel állami segítséggel végrehajtható - mindig a felekre kényszerített döntés. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban nincs döntéskényszer, a felek szabad akaratukból kötnek, vagy nem kötnek megállapodást, így megállapodásuk nem rájuk kényszerített döntés, hanem belső meggyőződésük megnyilvánulása. Ebből következően a bíróság döntését a pervesztes fél ritkán hajtja végre önként, így a végrehajtási eljárás tovább növeli az eljárás hosszát és költségeit. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban létrejött megállapodást a felek önként tartják be, ezért annak betartatásához további eljárásra nincs szükség. A felek saját döntéseikkel könnyebben azonosulnak, mint a rájuk kényszerített döntésekkel.

Az ítélettel lezárt bírósági eljárásban a tárgyalás berekesztésekor a felek álláspontja mindenképpen különbözik, (ellenkező esetben a per nem ügydöntő határozattal fejeződne be,) ezért a bíróság ítélete valamelyik fél számára mindig rossz. A bírósági eljárásban az egyik fél valamilyen arányban mindig nyer, a másik pedig mindig veszít. Ezzel szemben a megállapodással lezárt közvetítői eljárásban az eljárás befejezésekor a felek álláspontja mindenképpen egyezik, (ellenkező esetben nem kötnének megállapodást,) ezért a közvetítői eljárásban a megállapodás mindegyik félnek jó. A közvetítői eljárásban mindegyik fél csak nyerhet. Ha a közvetítői eljárás mégsem megállapodással zárul, a felek akkor sem kerülnek rosszabb pozícióba, mint az eljárás megindításakor, hiszen a közvetítői eljárás megállapodás nélküli lezárása nem akadálya annak, hogy a felek jogvitájukat bírósági eljárásban rendezzék vagy a már megindult bírósági eljárást folytassák. A felek konszenzusa mindig tartósabban rendezi a felek viszonyát, mint a nézetkülönbségek feloldása nélkül rájuk kényszerített döntés.

A bírósági eljárásban a bíróság mindig a felek nyilatkozatainak keretei között, a (vita esetén bizonyított) tényállásra alapítva, kizárólag a jogszabályoknak alárendelten hozhat döntést. E kötelezően betartandó keretek gyakran korlátozzák a bíróságot a vita alapjainak rendezésében, a bíróság ugyanis csak a jogvitát tudja elbírálni, a jogvita szempontjából értékelhetetlen háttér konfliktusokat azonban nem. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban a felek bármiről megállapodhatnak, ami jogilag nem tiltott, vagyis akár olyan megállapodást is köthetnek, amely bírósági ítéletként végrehajthatatlan, azonban önként betartható. A jogi keretek korlátain kívül, az érzelmi és méltányossági szempontokat is mérlegelő megállapodás lényegesen nagyobb hatékonysággal szolgálja a konfliktusok rendezését, a merev, kizárólag jogszabályoknak alárendelt döntéseknél.

A bírósági eljárások többsége jogszabályban meghatározott mértékű illeték ellenében vehető igénybe, mely költséget a jogi képviselet és a bizonyítási eljárás (tanúk költségtérítése, szakértői díj, stb.) növelhet. Ezzel szemben a bírósági közvetítői eljárás illeték és költségtérítés mentes, a nem bírósági közvetítői eljárásban a közvetítő díja pedig megállapodás tárgya. A közvetítői eljárásban rendszerint nincs szükség bizonyításra és jogi képviseletre, továbbá az eljárás gyorsabb, így a közvetítői eljárás olcsóbb a bírósági eljárásnál. A gyorsabb és olcsóbb eljárás mindig a felek érdekét szolgálja.